Hitvallás

Mint sokan tudhatjátok 2017 októberben nyitott meg a saját jóga és pilates stúdióm a City Zen, ezzel egy régi nagy álmom vált valóra. 

Már egy ideje érlelődött bennem a gondolat, hogy blogot indítsak. 7 éve kezdtem el a blogolást, de az utóbbi években ez teljesen kimaradt az életemből, akkor egy divatblogot nevelgettem. 6 éve lépett az életembe a jóga, amikor is felmondtam a munkahelyemen, akkor még a divat területén dolgoztam, majd részt vettem egy 10 hónapos jóga oktatói tanfolyamon, és azóta a mindennapjaim részévé vált a jóga. A blogolás pedig szép lassan eltűnt. De azóta valahogy mindig úgy éreztem, hogy a két világ között ragadtam félúton, és sokáig keresgéltem a helyemet. 

Nem éreztem, hogy továbbra is minden szezon divatheteit figyelemmel kell követnem vagy, hogy arról írjak, hogy melyik vörös szőnyeges eseményen melyik sztár milyen kreációban ragyogott... De ezt se éreztem, hogy mostantól minden külsőséget félre kell dobnom és nagy színes leplekben, bő nadrágban, smink nélkül, a természet leányaként éljem az életem. Részt vettem több jógás eseményen, képzésen és úgy éreztem, hogy el kell "rejtenem" magamat. Nem viseltem körömlakkot, sminket, mert úgyis kinéznek... Úgy éreztem, hogy az ilyen jógás közösségekben a többség egy jógi klón mintát követ, és hogy ebből én kilógok... Sőt az egyik képzésen valaki arról mesélt, hogy az egyik amerikai jógaoktató Kino MacGregor, aki már jóga istennőnek számít az ashtanga jóga világában, mint az egyik legmagasabb szintű gyakorló és oktató, hogy sokáig nagyon nem volt neki szimpatikus, mert mindig sminkben jógázik a képein, videóiban... pfff... Na és akkor mi van, ettől kevesebb lesz a tudása? Sajnos sokszor láttam előítéleteket az emberek arcán, és hallottam is olyat vissza, hogy amit én csinálok, az nem is jóga... Pedig én egyáltalán nem úgy tekintek a jógára, mint testedzés vagy torna. Miközben a jóga elfogadásra tanít, én elfogadok mindenkit olyannak, amilyen, nem gondolok se többet, se kevesebbet arról, aki sminkel vagy nem, kis topban vagy szakadt pólóban jógázik...

Valahol itt tartottam az utam elején. Aztán szépen lassan rájöttem, hogy nem érdekel ki mit gondol, és nem fogom feladni saját magamat, hogy megfeleljek valamilyen elképzelésnek, milyennek is kell lennie egy jóga oktatónak... 

A legfontosabb a balance, a harmónia, az egyensúly, mindenben. Nekem fontos a nőiségem megélése, úgy gondolom, hogy egy pirosra lakkozott köröm klasszikus és nőies és nem ördögtől való, hogy a egy szép árnyalatú rúzzsal kiemelhetjük a természetes szépségünket. A divat és szépség világára mindig is úgy gondoltam, mint művészetre, amivel alkotok valamit, ami jót tesz a lelkemnek. 

Nem külső megerősítést, visszaigazolást keresek, ez csak egyszerűen része a személyiségemnek, az önkifejezés egyik módja. 

Az egyik tipikus reakció, amit kapni szoktam: "Te olyan szépen jógázol, olyan jó nézni." Sose volt célom, hogy szépen jógázzak, vagy nem figyelek oda, hogy hűű most ezt a lefele néző kutyát nagyon szépen kell csinálnom... :) Valószínűleg ez azért is van, mert a (szép)séget fontosnak tartom az életben, a természet szépsége, a művészetek, a szeretet szépsége, a mozgás szépsége és ez látszódhat, amikor jógázok. Ha jógás képet posztolok mindig fontos, hogy az egész egy kompozíció legyen, az összhatás, maga a póz, a környezet, a színek, fények... Mindig mindennel valamit kifejezek. A jóga táboraimat is mindig valamilyen szép helyre szervezem, hangulatos tópartra, csendes erdő szélére..., persze nem tudatosan. Így hatványozottan lesz egy olyan élmény, hogy a jógával a testünket, lelkünket tápláljuk, és mindehhez társul hogy egy idilli helyen, csodás környezetben van az ember. 

Az egyik kedvenc képem egy korábbi jógatáboromról

Tudom, hogy vannak, akik sosem fognak eljönni a jóga órámra, de már nem is célom mindenkinek megfelelni, nem is lehet. Az évek alatt körvonalazódott, hogy kik a célközönségem. Célom, hogy minél több emberrel megismertessem a jóga áldásos hatását. Hiszem, hogy a mai túlhajtott, stresszes életvitelhez mentőöv a jóga, a meditáció. Célom, hogy eltűnjön a fejekből, hogy a jóga csak nőknek való. Ehhez van egy csodás segítségem, a férjem személyében, aki nagyon jó példát mutat. 

Hiszek a jógában, hiszek az elfogadásban, hiszek a szépségben, hiszek az önkifejezésben, hiszek az egyensúlyban, hiszek a szeretet erejében. Hiszem, hogy mi magunk tudjuk szebbé és boldogabbá tenni a saját életünket, ami sokszor nem könnyű. És hiszem, hogy ezzel a bloggal tudok valamit alkotni, valamit átadni a tapasztalásaimból.

A blogra nem lehet ráhúzni címkeként, hogy ez egy jógás blog lesz, inkább Brigis blog. :) A Zen in the City elnevezés is utal arra, hogy mindenki keresi önmagát, a megnyugvást, azt a bizonyos zen-t egy nagy káoszban, ami maga a mai világunk, egy rohanó nagyváros...
Ez egy kicsiny részlet volt belőlem és a mondanivalómból, hasonló és mélyebb témákat is szeretnék megosztani veletek a továbbiakban a Zen in the City blogomban.